Utolsó gondolatok az ambient sátorban

 NOL - 2002. augusztus 7. 17:52 - Szerző: BiL
 
Cöxpon Ambient sátor. Amire a külföldiek azt mondják, hogy ilyen sehol nincs. Feküdni tömegben, merengeni, teázni, mondani valamit, csak úgy. A NOL elheveredett és meghallgatta az ott pihegők néhány önkéntelenül feltörő gondolatát a sziget utolsó estéjén, mielőtt elmosta az eső az egészet egy évre.
 
Új műfaj született, nem színház, nem diszkó, nem mozi, nem kocsma. A Cöxpon Ambient sátorban a cipőt még az előtérben le kellett rakni, a program: elmélázós zene, párnák, félhomály. Rendkívüli felfedezés, a közönséget egymás felé fordítja, önmaga szemlélőjévé teszi. Ez a program biztosan érdekesebb, mint mondjuk a Madách Színház összes előadása, tehát megérne legalább akkora helyet a belvárosban. De a szórakoztatóipar még nem fedezte fel.
 
Sziget a hetedik napon, mielőtt vissza kell menni oda, ahonnét ki-ki ide jött, ahol minden kicsit más, mint itt. Ebben az emelkedett pillanatban arra voltunk kíváncsiak, hogy mi jár az emberek fejében, mi a saját műsoruk párnán fekve a hatalmas térben.
 
Neki a németek jutottak eszébe
 
Két német lány gondolatai iránt érdeklődtünk, akik gyékényfalnak dőlve feküdtek a sátor nyitott részében, hatalmas erkélyre emlékeztető térségben.
 
- Furcsa, hogy ennyi német van itt. Az ember elmegy külföldre, hogy ne lásson németet? Igen, tulajdonképpen nem szeretem a németeket, pedig német vagyok. Nem szeretem a történelmünket, például? Mindegy, nem szeretem azt, hogy ilyen hangosak, besöröznek és üvöltöznek, ti mit gondoltok a németekről? Meg folyton pénzt költenek, pénz, pénz, attól függ az emberi méltóságuk. Nem vagyok tipikus német. Nem vagyok olyan gyors. A magyarok lassúbbak. És kedvesek. Szeretem ezt itt.
 
Krúdy nem csodálkozna ezen a német lányon, én azonban nem értem őt, vagy talán mégiscsak ő látja jól, és mi még mindig őrzünk valamit abból a nyugalomból, amit Krúdy is már csak siratott?
 
- Nem láttam semmit Budapestből? Pedig ha utazom, mindig szétnézek. Nem láttam semmit a magyar kultúrából. Szeretek utazni. Ha lenne pénzem?
 
Magyarok pénzről
 
Két lány a Kereskedelmi Vendéglátóipari Idegenforgalmi Főiskola karról. Cigarettával a kézben arról érdeklődnek, hogy hová sorolom magam politikailag. Aztán megmondják, hogyan kell pénzt keresni.
 
- Tudod, én baloldali vagyok, a barátnőm jobboldali, és együtt dolgozunk egy vállalkozásban, és ez így nagyon jó, mert akkor ha baloldali partnerral kell tárgyalni, akkor is bejön, ha jobboldalival, akkor is.
 
A baloldali lány magas, és szép fekete a haja, a jobboldali lány alacsony.
 
- Én nem vagyok zsidó, de tudom, hogy a zsidók nagyon értenek a pénzhez, és ők mindenkivel szót értenek - elmélkedik a jobboldali.
 
Az ember felébred a sound checkre
 
(kép: NOL - Krumpli Béla)
- Az a nő magyar lehet. Biztos magyar.
 
Két német fiú heverészik kicsit odébb, és azt gondolják, hogy az a szőke, olajbarnabőrű lány, aki éppen szedelőzködik a kislányával együtt, biztos magyar. Mert a budapesti nők ilyen szépek, mondják. Az egyik német fiú a barátnőjére is gondolt közben, akitől éppen SMS-t várt.
 
- Csodálkozom, hogy este is ilyen sokan vannak itt. Mindig reggel jöttünk, és csak most, az utolsó napon néztünk vissza este is. És azt gondoltuk, hogy ez egy reggeli hely. Tudod, az ember felébred a sound checkre tizenegy óra felé, lezuhanyozik, végigsétál a parton, nézi a vizet, vesz egy kávét és aztán leheveredik itt, az ambient sátorban. Te, mi az, hogy Cöxpon? Szóval így kezdtünk minden reggelt, heverésztünk itt, a napon, jaj, csodás volt? Németországban nincs ilyen hely. Vagy van, de nem ilyen. És most még maradnék három hetet, legalább?
 
Itt, amikor az ember ellazul, és a gondolatinak szabad folyást enged, mindenki azt a műsort kapja, amit megérdemel. Még sokféle műsor esett meg ugyanebben az időben, az ambient sátorban, miközben befejeződött a sziget.